Víziók

Hol ér véget a valóság és hol kezdõdik a képzelet?
Léteznek vagy csak gondolom
a szemem elõtt a képeket?
Hazugság –e minden szó vagy igazak is vannak?
Eljut hozzám az összes hang, vagy felfogják a falak?

Álarcban járunk, maszkot viselünk,
A hazugság gyilkos férge szétrágja testünk.
Elvesztünk.

A vastag kéregtõl nem látszik,
hogy van –e féreg a fában.
Azért halunk meg, mert hiszünk a halálban.

Elsötétült minden már,
Ez a valóság.
Az édes illúzió vár,
Az övé vagyok.

Nem létezik kín és nincs fájdalom.
Nincs hazugság, ahova én tartok.