Orakulum

itt a kénködböl feltáruló bejáratnál
lefelé ható lidérc erök hullámzó összessége
rántsanak magukkal a mélységen túlra
utazz hozzám az belsö föld magzati folyóin
az alagút végén összetekeredve várlak
ahogy átszállsz a feneketlen téren
felfedezed a ki nem mondott titkokat
az árnyak birodalma homorú labirintus
az alaktalan folyamok mentén
a szúkülö végtelen falak között
lángoló földaltti világok kapui
megnyílnak a szétáradó folyosókba
a morajlásból felkavaró emlékdallamok
belúröl tépik át az ösi ráismerést
az életeröt elszivó árnyak itt léteznek
meghasadt gondolatok a tanúlt útvesztökben
harcba szállnak a távtudati erökkel
asszimetrikus rezonanciákon
átszakadt éteri csatornákon
szellem és lélek most végleg széthasad
szilánkokra törik a tükör tudat
túlvilági és evilági erök a sarkoknál
egybekelnek
a folyó már nem asztrális tájat szel ketté
a test miöséget váltott a fénye megtisztult
colum