Akinek látsz (nyomtalanul múlok el)

Nekem meg azt mond meg hogy mi van hogyha
mégse’ a ruha teszi az embereket akkor
lóvéér' meg a csajér' mér vereted magad
hülyére ha nem is halálra
közben a szemét techno-sztárok dalára ropja a
buta tyúkod a pasikkal ma az egyikkel megy el holnap a másikkal
tényleg annyira hülye hiába jó az eleje hogy mire a végére érsz
rájössz hogy semennyi ész nem szorult bele jobb ha
a kocsidat tele tankolod a kútnál és hazamész
(jobb ha hazamész)
Minden reggel a munka délben hamburger a meki
műanyaggal tömköd tele te meg fizetsz neki mer’ a
a divat diktál ettél ittál itt tényleg majdnem minden olyan
mint az eredeti de nincs mit szégyellni
nézz végig magadon és ne sajnáld hogy az alkalmat
megragadom arra hogy néha dalra fakadjak és
arról énekeljek amit más a falra firkálgat hogy
a birkákat az orruknál fogva vezetik jobbra-balra
(a sok marha...)
Nyomtalanul nem múlik el az élet
valaminek mindig történnie kell
látod a szemem alatt már
ott van néhány ránc én mégis
az vagyok akinek engem látsz